2015. június 17., szerda

A vidám, az okos, a színésznő, az unalmas és a méregzsák

Sziasztok! :)
Nagy szerencse, hogy ti csak a végleges, mentett bejegyzést olvassátok, ugyanis mielőtt befejeztem volna ezt a mondatot, sok mást is leírtam már. Aztán ki is töröltem őket. És lehet, hogy ezt is kitörlöm most. Á, nem, hagyjuk, inkább folytassuk a könyvvel.

A vizsgált tárgy: Daniel Keyes - Az ötödik Sally
A vádlott adatai:
Eredeti mű: Daniel Keyes: The Fifth Sally
Eredeti megjelenés éve: 1980
Magyar kiadás:
Európa kiadó
Budapest, 1989
334 oldal 
keménytáblás
ISBN: 9630748444
Fordította: Szilágyi Tibor




Mit kíván a vádlott mondani? Sally Porter az élet kellemetlen helyzetei ellen azzal védekezik, hogy elveszíti öntudatát. De ezzel nincs vége a dolognak. Mikor újra magához tér, új helyzetben találja magát. Az idő továbbhaladt és ő nem tud róla számot adni. Olyasmikre próbálják emlékeztetni, amiket tudtával nem követett el. Otthon olyan holmikat talál, amelyeket soha esze ágában sem volt megvásárolni. És amiket a férje összehazudott róla a válóperi tárgyaláson! Hogy hetekre eltünedezett, hogy hajlamos az erőszakra, hogy félmeztelenül táncolt egy mulatóban… El tudja ezt képzelni, dr. Ash?
Igen, a pszichiáter el tudja képzelni. Ismeri ezt a betegséget, de szemtől szembe csak most találkozik vele először. Ez a többszörösen hasadt személyiség esete. A jámbor, félénk Sallyben négy további én lakozik, még saját nevük is van. Bella tömény érzékiség, Nola merő intellektualitás, Derry csupa jóindulat, Jinx pedig- tőle isten óvjon, ő maga a megtestesült agresszivitás. Ezeket a gyerekkorban lehasadt, önálló életre kelt személyiségdarabokat kellene szép sorjában visszaolvasztani a helyükre- létrehozni Sally valódi, gazdag, sokrétű személyiségét. A küzdelemnek dr. Ash számára is nagy a tétje. Ő is válságban van, belsőleg belerokkant a hivatásába, kiégett, házassága tragédiába torkollt. Sally esete a próbakő: meg tud-e újulni, képes-e még valódi együttérzésre? Meg tudja-e tehát egymást gyógyítani orvos és betege?

Mit kíván a felperes mondani? Ismét egy olyan könyv, aminél nem sok mindent tudok mondani, pedig már aludtam is rá egyet. Azért megpróbálom...
Az egész úgy kezdődik, hogy egyikük meg akarja magát ölni. És én még mindig nem tudom, hogy Nola vagy Sally volt.
Ha jobban belegondolok, ez volt az a könyv, ahol a legjobban megismertem a karaktereket. Imádtam, hogy végre nem annyit tudtunk meg például, hogy 'úú, helyes', meg 'mélykékszemevan'. Nem. Olyan volt, mintha több éve ismerném őket. Folyamatosan tudtuk meg a dolgokat és nem úgy, hogy a nyakunkba ömlött a sok információ. Így azt hiszem könnyebb is feldolgozni, hogy pontosan miért és hogyan is történt mindez.
Tudom, hogy ők öten egy egész személyiség részei voltak, de mégis beszélnem kell róluk külön.külön is, mert elég sokáig "saját szerepük" volt a könyvben.
Nolával kezdem, mert ő volt számomra a legszimpatikusabb. Ő egy végtelenül intelligens és érdeklődő nő, persze csak a tudomány iránt mutat ekkora érdeklődést. E mellet imád művészkedni, olvasni, ismeretterjesztő műsorokat nézni és képes hidegvérrel átgondolni mindet. Egyszerűen imádtam. Kár, hogy olyan hamar kellett elmennie.
Derry. Na, ha őt összegyúrnánk Nolával, akkor megszületne egy kedves és vidám de mégis nagyon okos nő. De mivel Derry egymaga is képes elvarázsolni bárkit, nem is kéne összeolvasztani senkivel. És azt is kiválóan tudja leplezni, hogy, nos, nem valami eszes. Hiába mondta dr. Ash, hogy nem is olyan buta, ki kell hogy ábrándítsam őket, de, butuska. Eléggé. De, mint már mondta, remekül tudja ezt palástolni pezsgő természetével. (Most olvassátok el még egyszer az utolsó két szót. Pezsgő természet. Vajon milyen lehet, ha a természet pezseg? Elpezsegnek a fák meg a bokrok? Ú, nagyon fáradt vagyok már...)
Bella, a színésznő, akiben az a legjobb, hogy nem fél önmagától és másoktól, imádja, ha ő van a középpontban, nem ijed meg a kihívásoktól, bárkit megszerez magának és sosem jön zavarba. Most, hogy felsoroltam ezt a sok jó tulajdonságot, nem is látszik annyira vészesnek a lány. De nekem mégsem lett a kedvencem, mondjuk nem is utáltam, csak nekem túl feltűnő jelenség volt.
Sally, szegény, szerintem ő az, aki nem kapott semmit. Üres volt, unalmas. Boldog, okos és vidám, ugye nem nagyon lehetett. De a szomorúságot meg Jinx kapta, ha jól tudom, és emiatt lett erőszakos. De akkor Sally pontosan mint is csinált azon kívül, hogy néha megpróbált öngyilkos lenni? Egyébként őt nagyon sajnáltam az őt ért traumák miatt. Rossz volt visszaolvasni, és nem is tudom, hogy szerencse volt-e, hogy a többi négy lány is megjelent, mert így legalább nem neki kellett szenvednie mindig. Mondjuk olyan dolgok miatt büntették, amiket nem is ő csinált. Nem tudom...
És, legvégül elérkeztünk Jinx-hez, akit már az elején csak sajnálni tudtam. Csak azt nem értettem, hogy valaki hogy lehet annyira mélyen, hogy már a segítséget is elutasítsa. Ha ez nevezhető segítségnek, de ez most mellékes. Oké. hogy összetömörült benne az összes megaláztatás és szomorúság és emiatt lett ilyen "harcias" a természete, de rosszabb volt, mint egy állat. És azt sem tudom, hogy miért, de nem tudtam elképzelni, hogy Jinx egy testben élhet a többiekkel. Amikor ő beszélt, egy tömzsibb, pufókás arcú, göndör vörös hajú lányt láttam magam előtt. A többiekkel viszont nem volt ilyen gond, mindenki belefért Sally törékeny testébe, csak valahogy Jinx már kiszorult.
Furcsa volt, amikor találkoztak egymással, mindenki egy kicsit ellenséges volt a másikkal.
Én nagyon félnék, ha lehasadt volna belőlem egy Jinx. Annyi mindenkinek megmondanám a magamét már így is, de ha ő egyszer kiszabadulna, nem lenne megállás. Mondjuk az én Jinx-em nem lenne ennyire férfigyűlölő. Rendben, hogy őt is sok trauma érte, de hogy még a saját fiát is meggyilkolná. Vagyis nem a sajátja, de valamiféle kötődés csak van. Mintha eredendő bűnösnek tartaná az összes férfit. Persze néha jól jött, hogy kihúzta a lányokat a pácból. De néha már túl messzire ment.
Todd és Eliot nekem semlegesek voltak, bár kicsit taszított, hogy mindketten csak azért szerettek volna Sally-vel lenni, mert több személyisége van. A végén már nem is érdekelte őket.
Larry, blöá, abszolút hányinger. Még ha tett is egy-két durva dolgot az ikrek anyja, akkor sem kéne a gyerekeket ellene nevelni. Hogy az, ami vele történik borzasztó és beteges. És amikor a kicsik azt mondták, hogy remélik nem lesznek olyanok, mint az anyjuk, éreztem, hogy ha én lettem volna ott, sírva rohantam volna ki a házból, és meg sem álltam volna, csak ha már megpofoztam a volt férjemet. Mert az ő hibája, ő nevelte beléjük.
A doktor úr is szimpatikus volt, örültem, hogy róla is nagyon sok mindent megtudtunk. Sokszor sajnáltam, sokszor nem értettem de ezek ellenére mégis kedveltem.
Érdekes, hogy a cselekményről szinte nem is beszéltem, de egy ilyen regénynél, azt hiszen sokkal fontosabbak a karakterek.
Nagyon ajánlom mindenkinek a könyv elolvasását, sokat lehet gondolkodni utána, és le sem lehet tenni. Végig kell olvasni, úgy éreztem, a egy pillanatra is leteszem, elveszítem a fonalat.

Az ítélet: 5/5
A vádlottat bűnösnek nyilvánítom az alábbi pontokban:
-letehetetlen
-zseniális
-ha befejezed, ilyen "úristen" fejjel fogsz felnézni
- megérted, hogy egy ember az összes hibájával együtt is lehet tökéletes
Köszönöm, hogy végigolvastatok. Felejthetetlen könyv, az biztos, és valószínűleg újraolvasós. Ha tehetitek, mindenképpen olvassátok el, biztos vagyok benne, hogy nem bánjátok meg. Csodás könyv, de már megint nem tudtam nagyon összeszedni a gondolataimat, szóval amit most ide leírtam, de tudja kifejezni azt, amit éreztem, amikor befejeztem. És ezért javaslom, hogy ti is üssétek fel és kezdjetek bele.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése