A vizsgált tárgy: Robert merle - Védett férfiak
Eredeti mű: Robert Merle: Les hommes protégés
Eredeti megjelenés éve: 1974
Európa kiadó
Budapest, 2010
492 oldal
keménytáblás
ISBN: 9789630788908
Hol vagyunk? Koncentrációs táborban? Vagy csupán egy védett körzetben, ahol tudós férfiak a halálos kimenetelű agyvelőgyulladás ellenszerét kutatják? A kitűnő francia iró legújabb politikai-fantasztikus regénye a mostanában sokat emlegetett kérdésről: a férfiak és a nők egyenjogúságáról szól. A regény valamikor a nyolcvanas években játszódik az Egyesült Államokban. A swifti képtelen helyzet a következő: ismeretlen virusú agyvelőgyulladás pusztit, és a járvány halálos minden nemzőképes férfira. A nők az élet minden területén átveszik a hatalmat, a köztársasági elnök pedig egy férfigyűlölő nő lesz, aki a látszat kedvéért beleegyezik, hogy egy nagy gyógyszergyár védett területet létesitsen a betegség ellenszerét kutató tudós férfiaknak. A kutatócsoport vezetője Martinelli doktor, aki, miközben társaival az emberi faj fennmaradásáért küzd, a nők között is szövetségesekre talál, és megindul a tragikomikus, fordulatos, szövevényes küzdelem…
Merle elsősorban társadalmi érdeklődésű iró, nagyszerű atmoszférát teremt, fel tudja kelteni egy nyomasztó mikrovilág veszélyérzettel és megalázottsággal teli levegőjét, és egyértelműen elitéli, mint eddig is minden regényében, az embertelen elméletet és gyakorlatot.
Mit kíván a felperes mondani? Hány hete is ígérgetem, hogy írok róla véleményt? Ez úgy történt, hogy elkezdtem, a huszadik oldalnál megakadtam és letettem (három hétre) aztán a kimaradt részeket két nap alatt elolvastam. Tehát, hogy mi is a véleményem a könyvről? Ez nem olyan volt, hogy megláttam a könyvtár egyik polcán és próba-szerencse alapon belekezdtem. Nem. Már két hónapja fájt a fogam rá, és amikor megláttam a katalógusban, hogy meg van a könyvtárba. már rohantam is. Nagy nehezen meg is találtam, ugyanis a sok kreatív borító mellett, az itteni könyv borítója khm, olyan, mintha egy bézs lapra ráhánytak volna. De nem a külső a lényeg, úgyhogy, hogy a történetről is essen pár szó; az encephatilis 16 nevű vírus felütötte a fejét, és csak férfi áldozatai vannak. Méghozzá nagyon sok. Úgyhogy a nők uralomra törnek, sőt, nem is a nők, hanem az őrült Bedford néni, aki erősen férfigyűlölő. Továbbra sem tudom, hogy a könyv a nők, vagy a férfiak ellen vagy mellet íródott-e, esetleg semmi ilyesmiről nincs szó. Sokszor ki van hangsúlyozva, hogy micsoda diktatúrát vezettek be a nők, viszont az is le van írva, hogy a nők mindeddig el voltak nyomva. Én itt halkan szeretnék valamit mondani. Ami miatt már úgymond "megszóltak". Sokan, akik ismernek, és úgy olvassák a blogot, azt hihetik, hogy csak osztom az észt, de engem például végtelenül fel tud húzni, ha a fiúk nem ismerik el, hogy egyenjogúak vagyunk. Jöhetnek a kommentek, hogy "persze, azért ha a tizedikre akarod felcipeltetni a hűtődet, szó sincs egyenjogúságról, csinálja a férfi". Álljon meg a menet! Fizikailag, ha az átlagot nézzük, a fiúk fejlettebbek. Ugyanakkor lehet, hogy pont kifogunk egy 40 kilós fiúkát, és egy kigyúrt, színizom lányt. Akkor viszont a lány fog segíteni a fiúnak, nem? Vagyis nem azért cipeli föl nekem valaki a tizedikre a cuccaimat, mert lány vagyok, hanem mert éppenséggel gyengébb FIZIKAILAG. Egy tanárnőm, miután kifejtettem a véleményemet arról is, hogy a nők igenis dolgozzanak, (és ha van, gyerek, meg csinálni kell a háztartásbeli dolgokat, az ne az asszonyra háruljon, hanem legyen megosztva a munka) szépen közölte velem, hogy az ilyen fajta lányok hibája az, hogy a nőknek kell gyereket is nevelni és dolgozni. Köszönöm a véleményt, de továbbra is úgy gondolom, hogy ez nem az "én-fajta-nők" hibája. A munkát egyenlően kell megosztani. Pont.
Most, hogy kidülöngtem magam, térjünk vissza a könyvhöz. Blueville-be szállítják a PM-eket, vagyis a védett férfiakat, és néhány nőt, meg pár A-t. Az A-k a nemzőképességüktől megfosztott férfiak.
A PM-ek vannak a hierarchia legalján, aztán az A-k meg a PM-ek nejei, majd az egyedülállő nők. Dr. Martinellinek egyébként van egy gyermeke, ő vele van Kékvárosban, meg egy felesége is, aki a karrierjét építgeti. És nem, nem ezért volt számomra ellenszenves, hanem mert nagyon kétszínű volt. Martinelli összebarátkozik a munkatársaival és azok feleségeivel, akik összeköttetést biztosítanak nekik a társadalmi létrán tőlük feljebb állókkal.
Blueville vezetője Helsingforth néni, akit az ott lakók többsége még soha életében nem látott.
Szóval, miután dr. M ráeszmél, hogy mennyire szánalmas az élete, szövetkezni kezd egy hölgyikével, aki feljelentette őt még régebben. Aztán kiderül, hogy inkább Martinellit szervezték be egy még nagyobb valamibe. Nem akarom lelőni a poénokat, úgyhogy inkább megint mondok egy kicsi részletet, és elmondom, hogy mi a véleményem róla: teljesen el vannak zárva a külvilágtól, még az újság is cenzúrázva érkezik meg hozzájuk. De az egyik agyafúrt nő szerez valahonnan egy még javítatlan példányt. Ebben az áll, hogy Bedford néni alaposan "megszívatja" a összes -még élő- férfit. Meg hogy a tinilányok idős bácsikat molesztálnak. Valamint szó esik arról is, hogy Franciaország vezetője milyen "jó arc". És ekkor jött, hogy mi van. Ugye, hogy mennyire furcsa olvasni, hogy a lányok bántalmazzák a férfit? Bezzeg, ha arról lenne szó, hogy egy lánnyal tették ezt. Igen, sokan felháborodnának, de annyi ilyenről hallunk mostanság, hogy meg se hökkenünk rajta. De ezen meg igen. Mert nem szokványos. A legjobb viszont az lenne, ha egyik sem lenne szokványos.
A nagy szövetkezés közepette azért pár oldalnyi lamúrra is van időnk, már amennyire ezt annak lehet, nevezni. Na itt mondjuk nem értettem a dolgokat. Kábé rá sem pillanthatnak a blueville-i nőkre a PM-ek. De miért? Vagy mi van?
Szóval, ezeket az érthetetlen "szabályokat" megszegve egyszerre legalább három-négy nő kerül a képbe.
Itt most jön egy gyors összefoglaló az utolsó pár fejezetről: meg akarják szöktetni Martinellit, de közben Helsinforth is "akarja őt". Végül szegény nő meghal. Hát, ilyen az élet. Martinelli és Burgae a szökés alatt még jobban összemelegednek, de Jackie-vel, az egyik milicista lánnyal is alakulnak a dolgok. Eljutnak Kanadába, elkezdik gyártani az ellenvakcinát, a férfiak biztonságban vannak, viszont semmi nem kerül vissza a régi kerékvágásba, ugyanis:
A vége egy elég különös, és számunkrakra szinte felfoghatatlan világot mutat be. A nők kiválasztják, hogy melyik férfitől akarnak teherbe esni. Ha szeretnék, élhetnek velük, de olyan, hogy apa, nincs. Csak anya van, ő neveli a gyereket, ő kapja a sok támogatást, sőt, az öröklésnél a "nőstény" utódok járnak jobban, ők többet kapnak. Egy férfival több nő is élhet, ez teljesen elfogadott. A nők vannak továbbra is az élen, a férfiak pedig csak a reklámokon díszelegnek, ők a lányok kiegészítői.
Nos, ez közel sem egyenjogúság, de elvileg, hogy a mérleg végre egyensúlyba kerülhessen, közeledik ez az állapot.
Az ítélet: a könyvet bűnösnek nyilvánítom az alábbi pontokban:
- a történelem kezdetétől végig fogod gondolni a dolgokat ez elolvasása után
- ha nem vagy kimerült, csak akkor olvasd
-továbbra sem tudom, hogy ez most melyik nem mellett szól
-egy teljesen más világot ismerhetsz meg
- ha lány vagy, és a környezetedben sok a fiú, aki nem bírja elfogadni, hogy egyenlőek vagytok, akkor dörgöld az orra alá a könyvet, hátha megérti, hogy milyen nekünk
5/5
Hát, lehet, hogy nem a legösszeszedettebb kritia ez tőlem, viszont még így is legtöbbet beleadtam. Olyan nehéz ezt elképzelni, pedig pont ez történik, csak a másik nem javára. 5/5
Ha van rá időtök, mindenképp olvassátok el a könyvet, teljesen máshogy fogjátok utánna a világot látni.
Meghoztad hozzá a kedvem :)
VálaszTörlésÖrülök, mindenképp olvasd el, nem fogod megbánni! :))
Törlés